Bár nem csak az egyéni kapcsolatokról tervezek írni a blogon, egy kanyar erejéig jelenleg visszatérek a "párban szép az élet"-feelinghez és mindenhez, ami ezzel jár.
Régebbi tapasztalataimhoz és "megfigyeléseimhez" nyúlok vissza ezzel a posttal, mostanában annyira nem jellemző, legalábbis a környezetemben, de nagy átlagban mégis: egy szakítás után az ember könnyen beleugrik egy másik kapcsolatba, mert hogy ő szerelmes. Pedig húdenagyon nem, csak fogalma nincs arról, mit érez vagy mit érezzen. Egyszerűen csak az kell neki, hogy legyen mellette valaki, mert biztonságot nyújt neki, aztán lesz, ami lesz, vagy összejön, vagy nem és akkor újra próbálkozik...eléggé végtelenszagú ciklus.
Ebből a párváltogatásból adódik az, hogy az újdonsült "szerelmünket" folyamatosan összehasonlítjuk az exünkkel. Így olvasva elég nagy hülyeségnek hat, azonban akármit is teszünk, az esetek többségében a kapcsolat kezdetekor nem az újat látjuk meg a másikban, hanem, hogy miben tér el az előzőtől és azt mérlegeljük, hogy ez így nekünk jó-e. Leírhatom ide, hogy ez hülyeség, mert az, de ez nem olyan blog, ami megmondja, hogy mit csináljatok máshogy :) Azt viszont tanácsolhatom, hogy mindig próbáljátok meg megismerni a másikat és ne csak összehasonlítási alapnak legyen jó. Minden ember más, mindenkinek van valami különlegessége. És még valami: tökéletes emberrel soha ne jöjjetek össze. Tökéletesnek lenni unalmas.
Hogy az egész hogy kapcsolódik a hazugsághoz? Nagyjából úgy, ahogy az eddigiek: csak magadat szivatod meg a fent említett döntésekkel...
Kedves Szerző!
VálaszTörlésTökéletes ember nincs, az érzéseinket pedig nem tudjuk irányítani, csak uralkodni rajtuk.
Volt Ön már szerelmes? Szeretett már bele olyanba, akibe nem kellett volna és ezért leküzdötte érzelmeit?
Bizonyára mindenki megteszi, hogy a párját összehasonlítsa az exével, nincs megtiltva, főleg ha magában hasonlítja össze. Na, de nyilvánosságra nem hozza, mert az tényleg hülyeség. Minden ember más. Hasonlóságok lehetnek, de teljesen nem hasonlítanak egymásra.
Szerintem erősen általánosított azzal a feltevésével, hogy az ember szakítása után menedéket keres egy másik kapcsolatban. Rosszul tette!
Belegondolt, hogy hányan szakítanak azért, mert megtalálták az igazit és inkább közös megegyezéssel felbontották a viszonyukat?
Ahogy olvastam a bejegyzéseit, szerintem inkább személyes és szűk baráti körének eseményei adják az Ön témáit. Lehet, hogy még fiatalnak is tetszik lenni. Ez esetben az tanácsolom, hogy ne gondolkodjon sokat, inkább éljen. Hagyja, hogy a dolgok jöjjenek magától, ne erőltesse, csak segítse egy kicsit. A sorsunk megíródott. Alakítani tudunk rajta, de megváltoztatni nem.
Üdv: egy kedves olvasó
Az előbbi kedves olvasó vagyok.
VálaszTörlésElnézést kérek a gépelési hibákért, de magamtól tanultam meg gépelni és még nem tökéletes. Az én tapasztalatom ezt talán ellensúlyozza. Már pedig úgy van és általában úgy van.
Kedves Olvasó!
VálaszTörlésAmit Ön leírt, az teljes mértékben igaz. A témákat nem a nagyvilágból szedem, hanem a szűk környezetemből. Általánosítani is általánosítok, mivel nagy százalékban "így jártak el" azok a személyek, akikről írtam.
Az első két kérdésére a válaszom igen, mindkettő megesett már velem hál'istennek és sajnos.
Nem tudom, hogy Önnek mi számít fiatalnak, valószínű, hogy mind a 20 évemmel nem ismerhetek mindent a világról, nem is akarom ezt állítani :)
Megnyugtatom, élem az életem, szerzem a tapasztalatokat, de azért gondolkodni sem árt néha. Az lehet, hogy kicsit többet teszem ezt, mint kortársaim, de hát kinek a pap, kinek a paplan.
Köszönöm az építő jellegű hozzászólását, remélem ezentúl is olvas engem!
Tisztelettel: Cornelius
Imádom mikor az emberek a korral dobálóznak, mintha jelentene bármit is. Van aki 50 évesen is egy 12 éves érzelmi szintjén áll és vica versa...Tudom, tudom sarkítás, a de lényeget érzékelteti.
VálaszTörlésJaj és ezt most nem támadásnak szánom! :)
Ahogy rémlik, nem ugrottam egyik kapcsolatból a másik, én olyan kiszenvedős típus vagyok. Viszont az összehasonlítás meg valahol elkerülhetetlen. Az ember nem tudja csak úgy megszerezni az új tapasztalatot, hiszen ott pattog a régi, hogy hé itt vagyok.
De tény, hogy be lehet csapni önmagad, és elmerülni, a jaj ő más, és mivel más, jobb. Csak ez sajnos nem így működik :)